Markos József

Markos József, művésznevén Alfonsó (későbbi írásváltozatban Alfonzó) (született Markstein József, Budapest, 1912. február 28. – 1987. május 31.) magyar artista, színész, humorista.
A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése.
„Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt” – írta művészetéről Kornis Mihály.


Családja:


Három gyermeke született. Legidősebb fia Markos György színész, humorista, akivel többször is együtt lépett fel. Lánya Markos Zsuzsa (1954–1995) volt, és kisebbik fia Markos István, aki Kanadában élt 25 évig, Ottawában és Montreálban járt egyetemre, majd 2001 óta Kanada mellett Magyarországon is oktat és tolmácsol angolt és franciát.

A színpadig:

Már gyereknek is erős fizikumú volt. Édesapja baromfikereskedő volt, gyermekkorában az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egy komoly konfliktus után egyik tanárával. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ben ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött.

Vándorévek:

Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strassbourgba küldték, ő azonban ehelyett Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt, mint a "Hortobágy legyőzhetetlen bikája", birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.
Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett (a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben), de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Karrierje kezdetén arany színű festékkel kenték be, majd rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Miss Arizona, akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetich gróffal. A Kék Egér mulatóból az útja Egyiptomba vezetett, innen Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba – mulatókban és varietékben lépett fel. Ezután 1937-ben és 1938-ban Olaszország mozivarietéi következtek (itt együtt játszott például Marcel Marceauval és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varieté.

Ismét Budapesten, művésznevei:

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére, és színpadra küldte.
1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének az az eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban, hogy a rádióban meghallotta azt a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től.

A háborútól a 80-as évekig:

1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. Októbertől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek. 1948-ban már újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban. 1952-ben a Royal Színház tagja lett, majd még ugyanebben az évben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára: ezután újabb évtizedekig, egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott.
Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként), sőt reklámfilmekben is. Reklámfilmes mondatai közül néhány szinte szállóigévé vált, amelyek a már akkor is élt generációkban ma is alakját idézik fel, például az "Ide figyeljenek, emberek!" mondat.
Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956 nyarán háromhónapos turnéra indult a Szovjetunióba, az 1956-os forradalomból így kimaradt, bár lakását feldúlták. Visszatérése után ismét külföldre ment, Bécsben és Belgiumban lépett fel, többek közt Totò és Vittorio de Sica mellett, dolgozott Jacques Tati gagmanjeként is, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.

Film- és rajzfilmszerepei:

• 1978 Hatholdas rózsakert
• 1974 Keménykalap és krumpliorr (Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri)
• 1974 Kérem a következőt! (rajzfilmhang)
• 1974 Örökzöld fehérben, feketében (patikus)
• 1974 A Mézga család különös kalandjai (rajzfilmhang)
• 1973 Hét tonna dollár
• 1971 Hahó, Öcsi! (szemetes)
• 1971 Hahó, a tenger!
• 1971 Kapaszkodj a fellegekbe! I-II.
• 1970 N.N. a halál angyala (Tóth)
• 1970 A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak
• 1970 Én vagyok Jeromos (Jeromos)
• 1969 Gyere az állatkertbe velünk! Tv-rövidfilm
• 1967 Kérdések a szerelemről
• 1967 Nem várok holnapig
• 1966 Minden kezdet nehéz I-II. – rendhagyó magyar film
• 1966 Közbejött apróság
• 1966 Nem szoktam hazudni
• 1966 És akkor a pasas… (Józsi bácsi)
• 1964 Kár a benzinért (Polacsek)
• 1963 Éjszaka is kézbesítendő
• 1963 Meztelen diplomata (renitens vendég)
• 1962 Csudapest
• 1962 Dunai kirándulás
• 1961 Puskák és galambok
• 1961 Nem ér a nevem (féltékeny férj)
• 1961 Mindenki ártatlan?
• 1961 Napfény a jégen
• 1960 Két emelet boldogság (Albertné udvarlója)
• 1956 Tanár úr kérem… (testnevelő tanár)
• 1956 Dollárpapa (börtönőr)
• 1955 Idefigyeljenek emberek - rövidfilm
• 1953 Ifjú szívvel
• 1953 Kiskrajcár
• 1952 A képzelt beteg
• 1951 Civil a pályán (műtős)
• 1951 A selejt bosszúja
• 1949 Díszmagyar