Nem áll szándékomban piedesztált építeni, beérem a tényekkel.
Ők azok "a" nagyok, kik valóban olyan magaslaton, hogy megöszönni is kevés a penna.
Sorjázik - mi másnak puszta szám, ám nékünk a világ.
Művészek, Emberek, holtukban sem hamvadók, éltükben sem élettelenek, kétségek közt kétségtelenek, hibázóként hibátlanok, örökkön örökké elismer-és.
Rajtuk a Csillagok pora, felhők közt lábat lógattak, kavicsokat rúgdostak, sírtak, kacagtak, átrajzolták ezt a csúnya világot.
Nekünk.
Kell több?
Ennyivel a legelvetemültebb szodé is beéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése