Ifj. Nagy Zoltán

Táncolj, Balett Mennyekbe felvitt Királya! A Te mozdulatod örök, s tudd, bennem az tovább él majd síromig...” – Ifj. Nagy Zoltán emlékére.
Imádtuk. Mindenkit szeretett, mindenki szerette. Számára nem létezett „kis” vagy „nagy” ember, a próbavezető mesternek és a konyhás néninek is őszintén mondott köszönetet bármikor. Maga volt a mosoly, a jó szó, a szelídség, a biztatás. Sosem bántott senkit, a hát mögötti, rossz indulatú „furkálás”, „sus-mus”-lelkület tőle nagyon távol állt.
Ifj. Nagy Zoltán a Magyar Táncművészeti Főiskolán 1986-ban végzett, de az Operaházban már 85’-től ott állt a rúd mellett, 87’-től mint magántáncos, 95’-től pedig egyenesen vezető szólistaként. 90’-ben Liszt-díjat, 96’-ban Kiváló Művész-díjat, 2000-ben pedig Kossuth-díjat kapott becsületes, kitartó, kemény munkájáért.  2006-ban a Magyar Táncművészeti Főiskola élén személyében tisztelhettük az ország legfiatalabb rektorát.
Ez a csodálatos, imádnivaló balettművész 2008. március 23-án, Húsvét délutánján ment el közülünk. Alakját, szellemiségét őrizendő jött létre az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány – a „Nagy Alakításért – díj”, melyet június 12-én adtak át az esti Rómeó és Júlia bemutatását követően. Az Opera színpadán most, az első díjosztáskor Volf Katalin prímabalerinának nyújtotta kezébe id. Nagy Zoltán, valamint Soós Erika - Zoli édesapja, felesége. A díj létrehozásának vezérmotívuma az a gondolat volt, hogy ezt bárki kaphassa, aki kimagaslót nyújtott akár csak egyetlen szerep erejéig, így lehet az illető szóló- vagy kartáncos, a hangsúly a teljesítményen van.